A szivardoboz gitár (CBG) egy egyszerű elven működő hangszer: a húrok rezgését az üres szivardoboz rezonátorként felerősíti. A legkorábbi darabok gyakran 1–2 húrosak voltak, ma pedig a 3 húros a legelterjedtebb (de sokféle változat létezik).
Hogyan indult?
- A szivarokat régen nagy ládákban szállították, később (az 1840-es évektől) terjedtek el a kisebb, 10–50 szivart tartó dobozok.
- Ezeket a dobozokat már a kezdetektől sokan újrahasznosították – például hangszer alapanyagként.
Pár fontos mérföldkő
1876 – az első ismert ábrázolás
Egy rézkarcon két amerikai polgárháborús katona látható táborban, egyikük egy Figaro feliratú szivardobozból készült hegedűn játszik (Edwin Forbes). A képet lejjebb láthatod.
1870-es évek / 1882 – barkácsolásból tervrajz
Daniel Carter Beard (későbbi cserkészalapító) már az 1870-es években készített terveket, amelyek 1882-ben jelentek meg Az amerikai fiúk kézikönyvében.
1886 és 1889 – nem csak "primitív" hangszerek
A National Cigar Box Museum gyűjteményében van két szépen kidolgozott, ma is jól játszható szivardoboz hegedű ezekből az évekből.
Miért terjedt el ennyire?
A szivardoboz hangszerek elterjedésében nagy szerepe volt a szegénységben élő afroamerikai közösségeknek: amikor nem jutott pénz drága hangszerekre, a környezetükben található tárgyakból építkeztek. Ezt tovább erősítette az 1930-as évek eleji gazdasági világválság, amikor a blues és a házi készítésű hangszerek még inkább előtérbe kerültek.
Modern reneszánsz
Az utóbbi évtizedekben ismét felkapottá vált a hangszer. Olyan embereknek köszönhetően, mint Shane Speal, Del Puckett, Justin Johnson, Chickenbone John vagy Seasick Steve a szivardoboz gitárok reneszánszukat élik mind az elkészítésüket, mind a zenélést illetően.
Forrás: Wikipédia